Történet
Az Oliva Étterem és Hotel**** Veszprém nevezetes pontján áll. A Buhim utca egy szűk völgyben fut le a szélesebb Buhim-völgybe, melynek alján a Séd kanyarog.
A Buhim-völgy, utcánk névadója, talányos nevet visel. A szó legvalószínűbb jelentése: olyan völgy, szakadék, meredély vagy mélyút, amely rejtőzködésre, elbújásra is alkalmas.
A Buhimban és környékén kézművesek, mesteremberek laktak már az 1800-as években is: csapók (szűrposztókészítők), tobakok (birkabőrkikészítő tímárok), csutorások (fakulacsok készítői) és más iparok űzői. Az sem lehet véletlen, hogy az Óváros térről a Buhim utcába levezető, 26 lépcsőfokos, hangulatos sikátor a Sörház lépcső nevet viseli.
A város levéltárában őrzött 1884. évi iparosösszeírás nyomán például 4 cipész, 2 esernyőcsináló, 1-1 bádogos, fésűs, kádár, kesztyűs, gyorskocsis, rőfös, fűszeres és kocsmáros nevét ismerjük az utca 25 ház tulajdonosai közül. A Buhim utca 14. sz. épület, a mai étterem, a városi levéltár 1849-es népességösszeírásában özv. Heckel Jakabné, valamint Kisczeli János és neje két lakásaként van feljegyezve. Kisczeli János különben a „kódisbíró” tisztségét viselte akkoriban, egy esztergályos és egy szappanos háza szomszédságában. Az 1898 körüli városi összeírás alapján a ház Policsek Rezső tulajdona, 2 utcai és 2 udvari szobával, valamint 2 konyhával. Ugyanez az ingatlan 1926-ban már Policsek özvegyéé; 1938-1940-ben pedig Bukor Imréé ez a lakóház.
A ház háború utáni történetét jószerivel az idősebb szomszédok elbeszéléseiből tudjuk rekonstruálni. A Policsek családot követően Bukor Ferenc és családja élt a házban, aki fűszer-paprika kereskedésből élt, majd lányuk, a korán elhunyt tanítónő, Bukor Gizella lakott a háború után Vörös Csillag névre keresztelt utca 12. sz. házában férjével, Korpácsi Józseffel. A házat ezt követően, a 60-as évek végén vásárolta meg Pusztai János és felesége Irénke, akik előbb 1970-től kötödét működtettek az épületben, majd 1981-től 1991-ig a Pusztai nevű vendéglőt, a 80-as évek Veszprémének talán leghangulatosabb vendéglője, sajátos hangulatú kerthelyiségével, fehérre meszelt zárt falaival, hétvégén élő zenével; színészek, ügyvédek és polgárok kedvelt törzshelye volt.
A Buhim utcának, amely 1950-től 1989-ig a Vörös Csillag utca nevet viselte, a 14. sz. ház talán a legszebb és legrégebbi lakóépülete. A ház építésének idejéről írásos dokumentum ugyan nincsen, de az vélhetően az 1780-as években épülhetett. Az épület egyértelműen egy barokk-kori, ereszes főhomlokzatú, zártsorú földszintes épület.
A ház 1991-től lakatlan és – bár egyik tulajdonos kezéről a másikra vándorolt – gazdátlan, a több száz éves, megkapó hangulatú barokk épület a 90-es évek közepére már egy rom.
. A 97-es újabb tulajdonosváltással aztán elindul az épület életre keltése; két év előkészület és tervezés után 1999. október 15-én kezdődik az épület felújítása, renoválása és átépítése. Az időközben hozzácsatolt Buhim u. 16.-os lakóházzal és a felette levő Thököly utcai parkolóval, majd a Buhim 18-as lakóházzal együtt mára egy 2200 négyzetméteres komplexum; az Oliva Étterem és Hotel****.
Az Oliva nevet az új tulajdonos hosszas töprengés után választotta; a név utal az épület belsőépítészetét és hangulatát, valamint páció-szerű kertjét átható mediterrán hatásra.
Az épület 2000-ben teljes felújításon és belső átalakításon esett át. A felújítás megőrizte a hagyományos, sok ablakszemes ablakosztást, helyreállította az épülethez illő tetőhéjazatot, a szép, népi barokk fakaput és egyebekben is hosszú időre biztosítja a ház építészeti értékeinek fennmaradását.
A ház tulajdonosa az Oliva 2004. Kft., amely a ház felújítását, átépítését végeztette. A ház építész tervezője a veszprémi Kovács József, a ház és a kert belsőépítész tervezője Jack Tibor volt. A mai 20 szobás hotel új részének helyet adó, később a komplexumhoz kapcsolt Buhim u. 18. építész tervezője Albócziné Ábrahám Gabriella volt, a belsőépítészetért köszönet Kelemen Csillának és Mészáros Tündének.
A helyrajzi és épülettörténeti adatokat a Veszprém Megyei Levéltár tárta fel, külön köszönet érte Somfai Balázsnak.
